Fodrásznál kedvességből megigazítod a saját hajcsatod a körmöddel, művészi pontosság. A csat beszorul, te mosolyogsz, a fodrász is mosolyog, a csatt pedig életre szóló barátságot köt a frizurával. A tükörben két főszereplő áll, egyik te, másik egy ambiciózus csat, amelyik hirtelen úgy döntött, hogy karriert vált, dekorból szerkezeti elem lesz. A fodrász fodrász marad, viszont a tekintete egy pillanatra átcsúszik mikrosebész üzemmódba. Köpeny suhan, hajlakk illat, fújtat a szárító, te pedig rezzenéstelenül tartod a fejed, mintha egy díjátadón ülnél, ahol a legjobb csatos dráma díját osztják.

A körmeid közben magazinba illően csillognak. Fedőfény tükrözi a lámpát, a szín rendületlen, a forma precíz. Óvatos csippentés, milliméteres finomítás, még egy leheletnyi mozdulat, a csat viszont makacs. Úgy ül a tincsek között, mint aki befizette az élethosszig tartó bérletet, és már az első nap ott felejti a kulcsát. A fodrász felvon egy szemöldököt, majd megnyugtat, megoldjuk. Te bólintasz, mert a szépségiparban ez egy közös sport, a néző pedig a tükör, amely mindent megőriz emlékbe.

Elindul a mentőakció. Fésű mint páros lábú diplomata, csipesz mint udvarias segéderő, vízpermet mint tárgyalási alap. A fodrász bal kéz, te jobb kéz, a csat a főszereplő, akit jelenleg nem lehet lecserélni understudyra. A tincsek halk zizegésben rendeződnek, a csat nyikkan egyet, mintha tiltakozna, de a fodrász szakmai mosolya azt üzeni, nem vagy ellenség, csak lelkes tárgy. A körmeid eközben tartják a protokollt, egyetlen karc nélkül, fegyelmezett tükörfénnyel.

Közben megérkezik a gondolat. A frizura és a csat összeillik, a helyzet drámai, a megoldás lehet elegáns. A fodrász félig nevet, félig mér, majd finom mozdulattal átkomponálja a frizurát. A beszorult csat nem kikerül, hanem státuszt kap. A tincsek köré tekeredik egy kecses fonat, alábújik egy hullám, kap egy kis fényt a csúcs, és egyszer csak ott áll egy vadonatúj konty, amelyhez a csat immár hivatalos partnerként tartozik. Te a tükörben először meglepődsz, aztán egyre szélesebben mosolyogsz. Ez itt nem baleset, ez stílus.

Fotó készül, természetesen kézben a telefon, a körmök belépnek a kompozícióba. A kép azt mondja, frizura és csat csapatot alkot, a fedőfény a legszebb helyeken csillan. A fodrász apró büszkeséggel bólogat, a csat pedig olyan nyugalommal ül, mintha mindig is ezt a posztot töltötte volna be. A levegőben marad még egy csepp hajlakk, a hangulat finoman karamellizált, a tükörben már cím is születik. Spontán elegancia, kompromisszumból született klasszikus.

A beszélgetés közben megállapodtok. A csat marad, amíg szeretne, a frizura ezt most elfogadja. Te pedig ígéretet teszel a jövőre, legközelebb a csatkezelés nem szólóprojekt lesz, inkább kétkezes duett. A fodrász nevet, hozzáteszi, hogy az élet nagy könyvében külön fejezet jár az ilyen jóindulatú mentőakcióknak. A körmeid ekkor is kifogástalanok, egy kicsit úgy érzik magukat, mintha ők is díszvendégek lennének a hajban rendezett premier után.

A nap további része megy a maga útján. A frizura tart, a csat tart, a jókedv tart. Az utcán egy kirakat visszajelez, elegáns az ív, finom a fény, a kompozíció működik. A telefon galériájában ott a bizonyíték, hogy a kis fennakadások néha fordulópontok, nem kudarcok. A körmök a képeken pont úgy ragyognak, mint a szalonban, a csat pedig büszkén csücsül a saját legendáján.

A tanulság kedves és praktikus. A szépség nem mindig a kontrollról szól, sokszor a kreatív együttműködésről. A beszoruló csat lehet bosszúság, lehet lehetőség. A fodrász egy kicsit koreográfus, te egy kicsit társszerző, a körmeid pedig a csillogó aláírás a lap alján. A frizura és a csat barátsága marad, mert jól áll nekik, te pedig mosolyogva lépsz ki az ajtón, tudod, ez a nap már meg van oldva. A következő csat sem lesz ellenfél, inkább partner, a következő mozdulat sem lesz kapkodás, inkább tánc. A fedőfény pedig tart, pont úgy, ahogy ígérte.